Gamerbooks #1: John Shirley: BioShock - ​Rapture

A ​​II. világháború után…

A világhatalmak pökhendiségétől és ostobaságától megcsömörlött, különc amerikai milliárdos egy merész, új világot épít válogatott társadalmának az óceán mélyén. Az art deco Atlantisz külsőségei közé megálmodott Rapture nevű utópia azonban hatalmas tragédiával ér véget. 

A BioShock világát furcsa és gyönyörű képei valamint cselekményszála teszi milliók által imádott mesterművé. Ez a könyv méltó és meghökkentő alapokra helyez egy legendát; új dimenzióból világítja meg a víz alatti város keletkezését. A többmilliós rajongótáborral rendelkező videojáték-bestseller előzményregénye a sokak számára már ismerős világ esszenciális kiteljesedését, a „szűz” olvasóknak pedig egy lélegzetállító társadalmi szatírát ajánl. (moly)

990 Ft-ért jutottam hozzá az egyik Libri üzletben, ennyiért nem tudtam ott hagyni. A Bioshock első részével 2015 őszén/telén játszottam először, de a kapcsolatunk nem volt túl stabil, ugyanis a játék nem igazán ment a gépemen. Kilépett, nem mentett, nem lépett be. Ezért nem is volt kedvem befejezni, pedig nagyon érdekelt a történet. Nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy van könyv, és hogy ennyiért, már aznap el is kezdtem olvasni.

Tudni kell róla, hogy ez egy előzménykötet. A játékról most nem igazán akarok beszélni, mivel úgy gondolom, hogy akik nekiesnek a könyvnek, azok bizonyára ismerik a játékot is, hiszen nem egy mai darabról van szó. 2007-ben jelent meg, a könyv pedig 2012-es. Én is előbb találkoztam a játékkal, mint a könyvvel, ami az olvasáskor tulajdonképpen szerencsésnek bizonyult. Így miután befejeztem a könyvet, a játékról is megnéztem egy végigjátszást, valamint elkezdtem a második részt is. A könyv tehát Rapture-ről szól, a víz alatti városról, az első két játék helyszínéről. Andrew Ryan, akinek a neve ismerős lehet, egy milliárdos építteti meg és népesíti be tudósokkal, művészekkel, mérnökökkel, akik osztják a nézeteit és a saját hazájukban úgy érzik, nem tudnak kibontakozni. Nos, Ryan mindent enged a városában a Nagy Lánc elmélet miatt - elveti a kommunizmust, színtiszta kapitalista miniállamot hoz létre. Ahol az embert nem korlátozza a kormány, ahol bárki feljebb juthat a saját erejéből. 

Az elgondolás szépnek hangzik, azonban hamarosan problémák jelentkeznek. Nemcsak magán a város szerkezetén, felépítésén, hanem a társadalomban is, ami Rapture végzete lesz. 

Bioshock-rajongóként egyenesen imádtam. Az eleje lassan indult, amíg az építkezés zajlott, addig nem igazán volt benne semmi izgalom, de szerencsére nem terheli az olvasót a szerző mindenféle mérnöki szakszöveggel. Érdekes lenne persze utánajárni, létezhet-e egy ilyen város a víz alatt, sőt, nem egy videót is találtam a témáról youtube-on. Mindenesetre a könyvben nincs túl részletesen kifejtve a dolog, de legalább ez nem akasztja meg a sztorit, ami mindig pozitívum. 

Elég sok főszereplőnk van. Mindenképpen elsőként említem Andrew Ryant, de nagyon fontos szereplő még Frank Fontaine is, a harmadik pedig Bill McDonagh, és én kicsit úgy éreztem, a szerző őt akarta főszereplőként beállítani. Ezt majd még kifejtem. De ahogy haladunk előre az időben, úgy kerülnek előtérbe mások is, például Brigid Tennenbaum vagy Sander Cohen, illetve találunk egy-két fejezetet az "átlag" rapture-i lakos életéről is. 

A történet lényegében végigvezet minket a kezdetektől majdnem odáig, ahol a játék kezdődik. Minden fejezetnél találunk egy fejlécet is a helyszínnel és az évvel, elvétve a hónappal. Én mindig is nagyon szerettem ezt a megoldást, bár kicsit furcsa volt, hogy néhol írt hónapot, néhol pedig nem, de Rapture-ben tulajdonképpen nem is számít. Mégis, a fejezetek izgalmasak, és a sok nézőpont ellenére is a végén egy kerek egész történetet alkotnak. Nos, nem igazán kereket, de erről majd még írok bővebben. A karakterek kellőképpen érdekesek és kidolgozottak, egy-egy szövegrészlet pedig ismerős lehet a játékban található szalagok miatt, ami külön érdekesség a rajongóknak. Én is sokszor felismertem néhány bekezdést annak ellenére is, hogy régen játszottam és angolul, szóval valamit nagyon jól csináltak a Bioshock készítői és a könyv fordítója is. Ami pedig különösen izgalmassá teszi az egészet az az, hogy fokozatosan válik morbiddá. Már a felénél érződik, hogy valami egyszer itt robbanni fog, és valóban, a könyv második felétől egymást váltják a véresebbnél véresebb, abszurd és néhol egyenesen rémisztő fejezetek. Tökéletesen elővetíti a játék hangulatát.

Apropó, elővetítés. A könyvben már kapunk egy nagy adagot Sofia Lamb és Atlas személyéből, Sander Cohen őrültségéből, Tennenbaum és Dr. Suchong beteges felfedezéseiből, ezek meghatározóak a Bioshock 1-2-ben. Már írtam, hogy ez egy előzménykötet, és szerintem ebben jelenik meg igazán az, hogy mennyire nem "szűz" olvasóknak szánták, ahogy a fülszöveg állítja. Ugyanis nem derül ki a kötetben, mi lesz ezekkel az emberekkel. Egyedül Bill McDonagh sorsát tudjuk meg, és azzal vége a regénynek 1958-ban, ami azt jelenti, hogy két év esik ki a könyv és a játék első része között. Ezért, én úgy gondolom, nem érdemes ajánlgatni olyan olvasóknak, akik nem tudnak szinte semmit a játékról, ugyanis mint regény, nem igazán állja meg önállóan a helyét. Nincsenek lezárva a szálak, mivel a többiekkel még találkozunk a játékokban. Kedvcsinálónak persze nagyon jó, és el tudom képzelni, hogy valakit annyira érdekel a sztori vége, hogy ki is próbálja a játékot, de szerintem az emberek előbb hallanak magáról a játékról, mint a könyvről. Én addig nem is tudtam, hogy létezik, míg véletlenül bele nem botlottam a könyvesboltban. 

Összességében nagy élmény volt rajongóként, mindenkinek ajánlom, aki már játszott a Bioshock első részével.

a bejegyzés képei: tumblr